Világokat akarok megrengetni, megmozgatni a hangommal, de előbb meg kell tanulnom suttogni, beszélni, majd kiáltani, míg a hangszálaim megerősödnek. Akkor viszont, abban a vágyakozás teli, megrendítő pillanatban, mikor erőre kapok, semmi nem áll majd az utamban. Semmi. Én meg miden kétséget mellőzve…

Az elmúlt időszakban nagyon megváltoztál. A hajad, a ruháid, mindened. Ugyan az új külsőd és kidolgozott, izmos felsőtested révén akadt meg rajtad a szemem a minap, a hirtelen szerzett magabiztossághoz sajnos viszont egy - olykor ellenszenvet ébresztő - meggondolatlan viselkedésmód társult. Szimplán…

Az érzések idővel megfakulnak, igaz? Az emlékek és lopva váltott pillantások a múlt homályába vésznek majd? Mondd, kérlek, hogy a fájdalom hamarosan illanni látszik, hogy kiszökik majd a törött ablaküveg résein, melybe hirtelen felindulásodban öklöztél bele az éjjel! Mondd, hogy a párnádon ragadt…